Márai Sándor - Tavasz; - Mint a rigó

Márai Sándor

Tavasz

https://m.youtube.com/watch?v=KKzG70N7VMQ

“A nárcisz, igen. A kankalin, a szagos bükköny, a gyöngyvirág.
De ne feledkezz meg a fiatal hagymáról, a hónapos retekről, a friss parajról sem.

Ne feledkezz meg arról, hogy az erdők, melyek e csodálatos alkotásokat elővarázsolják,

rád is hatnak, az emberre.

Tavasz van, tehát történik valami.

Oly szemmel láthatóan történik: a föld arculata néhány nap alatt megváltozik,

a fák feltűzik zöld gyertyáikat, a földek zölden és sárgán áradni kezdenek:

mit gondolsz, az erő, mely ilyen felismerhetetlenül elváltoztatja a világot,

áthatja a fákat, földeket, vizeket, nem hat át téged is,

tested és lelked, nem alakít, nem öl és épít benned is valamit?

Élj nagy figyelemmel, tavasszal.”

*

Márai Sándor

Mint a rigó

“Kétségbeesve mentem a tavaszi mezőn át.

De aztán megpillantottam a rigót, néhány lépés távolban ugrált előttem,

a papsajt, a lucerna és bükköny között, s megálltam.
Feketerigó volt, sárga csőrrel, s láthatóan boldog volt.

A világegyetem része volt, szívét érzések és indulatok hatották át,

sorsa előrelátható volt e világban, mint az én sorsom is,

a szerelmet és a halált, a megélhetés gondjait és az élet nagyszerűsége fölött érzett elragadtatást éppen úgy ismerte, mint én, hangja volt, mellyel el is tudta mondani,

dallamosan és önkívületben, ezt az elragadtatást – mit akarok én? – gondoltam. –

Miért akarok többet és másféle sorsot, mint a rigó?”

(Ég és Föld)