Lelkes Miklós
Rigó az erkélyen
Az emberek tavasszal, nyáron, ősszel sokszor látják a feketerigót. Valamikor,
nem is olyan túl régen, erdőkben megbújó félénk madár volt, de azután
beköltözött az ember környezetébe és megszokott minket, mi is őt. Nemigen
szoktunk ügyet vetni rá.
Ám télen, amikor havas-jeges a világ, a feketerigó leszáll erkélyünkre eszegetni az odakészített sárgarépát és szalonnadarabkákat. Adagját múltkor egy kis reszelt sajttal is megtoldottam. Ilyenkor néhány percre a család érdeklődésének középpontjába kerül.
A pillanat megmutatja a lényeget: nem törődünk vele amikor jól megy dolga, de azt nem akarjuk, hogy a tél elpusztítsa. Mennyi mindennel vagyunk így: a baktató hétköznapokban ottléte alig tudatosul, de felfigyelünk rá, ha lecsúszóban van az élet pereméről. Ám igaz, ami igaz: sokszor hamarabb felfigyelünk, ha feketerigókról van szó, mintha emberekről. Embertársainktól ugyanis félünk...és hogy miért - azon eltűnődni, arra magyarázatot találni már korántsem elég néhány tükörpillanat.
Ám télen, amikor havas-jeges a világ, a feketerigó leszáll erkélyünkre eszegetni az odakészített sárgarépát és szalonnadarabkákat. Adagját múltkor egy kis reszelt sajttal is megtoldottam. Ilyenkor néhány percre a család érdeklődésének középpontjába kerül.
A pillanat megmutatja a lényeget: nem törődünk vele amikor jól megy dolga, de azt nem akarjuk, hogy a tél elpusztítsa. Mennyi mindennel vagyunk így: a baktató hétköznapokban ottléte alig tudatosul, de felfigyelünk rá, ha lecsúszóban van az élet pereméről. Ám igaz, ami igaz: sokszor hamarabb felfigyelünk, ha feketerigókról van szó, mintha emberekről. Embertársainktól ugyanis félünk...és hogy miért - azon eltűnődni, arra magyarázatot találni már korántsem elég néhány tükörpillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése