Fridli Zoltán
Adni annak, aki kér
Ősszel spontán hull a
sok sárga levél,
Vetkőzik a fa ledobva ruháját, a ledér,
Mit könnyűszerrel felkap a gyenge szél.
S lám, avart fehér lepel takarja, itt a tél,
Ily nyilvánvaló lenne adni annak, aki kér,
Kire jó szó, szeretet, nagy halmazban fér.
Természetes lenne adni csöppnyi vigaszt,
Kiben magány, bánatvize, mezőket áraszt,
Kinek szeméből olvasod, szeretetszóból kér.
Szeretetet jó lélek nem dekáz, nem kilóra mér,
Örülök, ha szavaimtól zöld lesz lélekben a tér,
Egy szíves, kedves mosoly legyen érte a bér.
Pihenj meg nálam egy percre, ha szíved nem fél,
S az újult, frissült lélek, mindent szebbnek vél,
Lélek terén a fa újra zöldbe felöltözik, újra él!
Vetkőzik a fa ledobva ruháját, a ledér,
Mit könnyűszerrel felkap a gyenge szél.
S lám, avart fehér lepel takarja, itt a tél,
Ily nyilvánvaló lenne adni annak, aki kér,
Kire jó szó, szeretet, nagy halmazban fér.
Természetes lenne adni csöppnyi vigaszt,
Kiben magány, bánatvize, mezőket áraszt,
Kinek szeméből olvasod, szeretetszóból kér.
Szeretetet jó lélek nem dekáz, nem kilóra mér,
Örülök, ha szavaimtól zöld lesz lélekben a tér,
Egy szíves, kedves mosoly legyen érte a bér.
Pihenj meg nálam egy percre, ha szíved nem fél,
S az újult, frissült lélek, mindent szebbnek vél,
Lélek terén a fa újra zöldbe felöltözik, újra él!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése