Gősi Vali
Gyöngéddé érik
Szeretlek, te
örökifjú kedves,
mint forduló föld a lét tavaszát
- hűs szerelmének újult magzatát -
ha hó alól már élni ébredez'.
Őrzöm azt a megfoganó percet,
mely értelmet ad, mint az anyaság,
és átörökít, mit az ifjúság
- ál-örömökért, olcsón- elenged.
Nem hagyom veszni, mi érték, soha!
Sorsom maradj, mely bármily mostoha,
átlényegül, ha őszintén ölelsz.
Gyöngéddé érik a dúlt szenvedély,
mint lankává szelídült meredély:
átörökítem, ha viszontszeretsz.
mint forduló föld a lét tavaszát
- hűs szerelmének újult magzatát -
ha hó alól már élni ébredez'.
Őrzöm azt a megfoganó percet,
mely értelmet ad, mint az anyaság,
és átörökít, mit az ifjúság
- ál-örömökért, olcsón- elenged.
Nem hagyom veszni, mi érték, soha!
Sorsom maradj, mely bármily mostoha,
átlényegül, ha őszintén ölelsz.
Gyöngéddé érik a dúlt szenvedély,
mint lankává szelídült meredély:
átörökítem, ha viszontszeretsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése