Válóczy Szilvia
Amikor Részeddé
születek
Feszít a tér…
Vággyá halmozódik
minden lélegzetbe
font óhajom.
Nemes érzékiségbe
húzol
közel Magadhoz,
hátam mögött
irányoddá válok.
Erőd selyméhez
kívánkozom,
mely valóságom legszebb
égisze.
Hozzám simult
nyugalmas tested
birtokába vesz,
akár zárját a kulcs,
kinyitsz.
Megfeszült izmaink
közt
buja csókok siklanak,
mint kezed melleim
domborulatain.
Szinte meg-megállsz,
lassan kóstolod forró
nedvességem.
Gyönyört sír
köröttünk a tér,
alig hallható
lélegzeted
teljességem
ostromolja.
Ízlelt ritmusunk
hatalommá andalít,
s e forró
gyengédségben
Részeddé születek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése