Kovács Daniela /Vörös
liliom/
Vigyázz a szóra!
Vigyázz a szóra,
mit ígérsz
szerelmesen,
melytől sír a tollad,
amíg verset írsz,
mely túlcsordul belőled
egyre hevesebben,
szívedben nincs
jajszó,
Te mégis egyre sírsz.
Vigyázz a szóra,
mely súlytalanul
lebeg
és ugyanúgy múlik,
mint mi sosem volt,
mely mint fájó búcsú
könnyágyon remeg,
majd emléke sem
marad,
hogy egykor
ostromolt.
Vigyázz a szóra,
mit elhallgatsz előlem,
hisz maradék szemérmed
némasága ez,
mely görcsös gomolyba
hullámzik velődben
és belülről rágva,
mélyen megsebez.
Vigyázz a szóra,
mit kimondasz
félénken,
könnyen eltévedhet,
mint anyátlan
kisgyermek,
céltalanul bolyong,
és elárvult féltében
halk vágyába bújva
tán Téged sem ismer
meg.
Vigyázz a szóra,
mit könnyedén
elejtesz,
és mégis kong, mert
üres,
akár a csengő érc,
mely hasztalan
születik,
s mit hamar
elfelejtesz,
de belém ontja mérgét
mielőtt ködbe vész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése