Fazekas Miklós
Életem súlya
Életem kivájt medrében görgetem
sorsom nehéz kőgolyóját -
Útja egyre meredekebb,
s a golyó egyre nehezebb!
Életeket, sorsokat hagyok el
hosszú, fájdalmas utamon,
s tűröm, viselem karmám,
rámszabott életem, örömem, bánatom!
Árnyak suhannak mellettem -
Mindegyiket ismerem talán?
Mosolyuk, mint szívembevésett fájdalmas rajz -
Felejthetetlen szempár, az az arc, az a lány!
Utam talán egyszer a csúcsra ér,
s lefele már minden könnyebb!
Szívemet sem fájdítják már,
s arcom sem áztatják keserű fájdalomkönnyek.
sorsom nehéz kőgolyóját -
Útja egyre meredekebb,
s a golyó egyre nehezebb!
Életeket, sorsokat hagyok el
hosszú, fájdalmas utamon,
s tűröm, viselem karmám,
rámszabott életem, örömem, bánatom!
Árnyak suhannak mellettem -
Mindegyiket ismerem talán?
Mosolyuk, mint szívembevésett fájdalmas rajz -
Felejthetetlen szempár, az az arc, az a lány!
Utam talán egyszer a csúcsra ér,
s lefele már minden könnyebb!
Szívemet sem fájdítják már,
s arcom sem áztatják keserű fájdalomkönnyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése