.kaktusz
Szeretni …
Tudod arra gondoltam,
hogy ebben a ragyogó,
ebben a változatos
világban,
aki akarja,
megtalálhatja
a neki kedvére valót,
szeretetre magát sok
minden kínálja,
lehet együtt a sok
kicsit,
vagy egyenként is
megszeretni,
szeretni valamit,
amiért érdemes élni,
sokan találják meg a
kedvükre valót,
ki a hegyeket,
ki a vizeket, tájakat,
zenéket,
olyan is van,
aki az evésben leli
meg az örömét,
van, akit a pénz
megszerzése,
a pénz szeretete
éltet,
mint egy vidám
parkban,
itt mindenki
megtalálhatja a kedvére valót,
de mégis vannak a
finnyások,
akiknek semmi se jó,
ők irigyen figyelik az
örömteli arcot,
és sajnálják magukat
nagyon,
amiért nekik semmi
sem jutott,
semmiben nem találják
meg az örömüket,
a semmit se szeretők
végig gürcölik az életüket,
mindent csak
muszájból,
semmit se
szeretetből,
csak legyintenek a
park kínálta szépségekre,
köszönik, de ők nem
kérnek belőle,
de egyszer eljön az
idő mindenkinek,
mikor a parkot
bezárják végleg,
búcsúzni kell a
víztől,
a hegyektől, a jó
ételektől,
búcsúzni kell
mindentől,
ami addig az élet
értelmét adta,
az utolsó
pillanatokra
ezek mind semmit se
jelentenek,
ezekhez az örömökhöz
épp test szükséges,
nélküle mindnek
búcsút kell mondani,
a beteg gyomor már
nem tud emészteni,
az ember ott marad
kiüresedve,
értelmetlenül, az
elmúlástól rettegve,
úgy, mint az, ki soha
se szeretett semmit,
de ha a szeretet
embert emberhez köt,
ha ez a szeretet
mindvégig megmarad,
ha a test múlásával
is él tovább,
hiszen az
ilyen szeretethez nem kell más,
nem kellenek hozzá
hegyek, és tengerek,
csak szeretet kell,
szeretni lehet
tehetetlenül,
ágyhoz kötötten,
hegyek, völgyek és
tengerek nélkül,
s ha ez a szeretet
elkísér az utolsó pillanatig,
ha nem gyengül az
élettől búcsúzó testtel,
hanem még erősödik
is,
igaz, a búcsú talán
sokkal fájóbb,
de a lélek mélyén
akkor is a túlélésre
ott a remény,
ha a test elmúlik is,
a szeretet egy másik
életbe elkísér.
2009.ápr.16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése