Tekse József - Könnyeim ki törli le?

Tekse József

Könnyeim ki törli le?

A könnyeim ki törli le? Ha patakként szántja arcomat,
mikor menekülnék a világtól és tíz körömmel ásnám síromat.
Engem csak a bánat keze simogat.
Nem tudok lépni már a szétszabdalt időben,
a tegnap, a ma és a holnap, mint álnok cinkosok járnak karöltve,
ellenem csatáznak, vágyak halott testén járnak, nem vigyáznak.

Könnyeim ki törli le? Ha hiába vívom harcomat,
béna testemen, a szavak véres foga hagy, mély nyomokat.
Húsom roppan és a fekete éjszaka árnya hívogat.
Lépnék, de a sárba ragadt múlt, magához húz,
halkan szól egy kopott zongorán a gyász keringője,
és a tánc elkezdődik, könnytengerbe fürdik minden lépte.

Könnyeim ki törli le? Ha a mosolyt száműzik arcomról,
felhők takarják el a Napot, és sötétség borul a fénytelen világra.
Mennék magam ellen, de hiába, már szikra sem pattog,
a szem homályos. Talán beteg? Vagy csak álmos?
Nem. A bánat takarja mocskos kezével, remélve,
hogy a jövő tengerébe fullad csillaga a reménynek.