Turza Sándor
Rojtosra olvasott könyv
Voltak idők, mikor érték volt a kemény lap alatt,
fakó, sárga már benne minden pillanat.
Könnyek olvassák, megáztatva
ébresztgetik benne a fényt.
Makacs, hallgatag, nem mutat már
gazdag gyöngyöket.
Fáradt lélek hajtja a lapokat,
sírásra görbül a száj, az arcot megégeti a nap.
Újra és újra asztalra kerül,
egy ismerős gondolkodva fölötte ül.
Nyílik egy ajtó, lapoz a huzat,
erős, borús, haldokló hajnalt mutat.
Befedi a múlt köde a szemet,
az élet idege megmozdítja a kezet.
Ha elnyűtted a könyvet tűzbe kell vetni,
a szív, a lélek majd új könyvet ír,
ami megnevettet, ami illatos lesz,
ami sose sír, ami végre értékkel bír.
Ne bízd a történetet kézre,
ne bízd észre, hagyd a munkát a lélekre,
légy a lapokon te magad
egy pillangó hímporos bőrébe.
Ne nézz, ne gondolj az eldobott könyv tüzére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése