Végh Sándor - Évszakok!

Végh Sándor

Évszakok!

A méla, jóindulatú tavasz
ásítva veszi észre, átvágták!
Hajléktalanul szeptemberben kiállt fel: én nem ezt akartam!

Ha csak az abroszon nézzük
a kenyeret, zsemlét, morzsát,
- mikor újat teremtett, a szándék-,
igaz volt! Dicsérhetjük az eszmét!

Egy új, éltető életet kívánt,
hogy ne éhezzen a szegény,
garast fillére váltva,
sem jön ki ebből senki!

A levelek ugyanúgy hullanak,
szép ősz lesz idén is,
- mint mindenkor-,
s végén kopasz ágak maradnak!

Ásító felhők tüzén át, érdekel,
hogy egy nemzedék felnőtt,
s majd sok tíz év után tanulja meg,
hogy eszméit mégis merre vitték!

Mit érdekel a suttyó nemzedék,
kondában éljen az erő!
Ám a végén, a kopasz ágak
az égre mégis más ujjal mutogatnak!