Lelkes Miklós
Elégő nyáridő
Forog kék kút
színarany kereke, -
mélységből fényvíz ömlik felfele.
Fényvízben ring fehér virágú rét, -
s hány mozdulat még várja idejét!
Felhő méltóság jön, s máris megy el.
Ezüstnyárfás liget zeng, énekel.
Kit búcsúztatsz szép, tükörszemű csend, -
ezt a fényvízben ringó végtelent?
Vagy azt, ki már látja a vérvörös
alkonyszínt két háborús ég között?
Hová bújtál kakukkhang pillanat?
Fényvízben tűz jóslatod itt maradt.
Fényvízből tűz lesz, de az is kihűl, -
a világ önmagába menekül.
Sötét fű, sötét bokrok, holt jelek,
de elrejtettétek életemet!
Vagy jobb is így, vers, kóborló, szabad,
elnézegetni volt csillagokat,
s megérteni a sehol sincs világ
felett szíved kiáltó Csillagát?
mélységből fényvíz ömlik felfele.
Fényvízben ring fehér virágú rét, -
s hány mozdulat még várja idejét!
Felhő méltóság jön, s máris megy el.
Ezüstnyárfás liget zeng, énekel.
Kit búcsúztatsz szép, tükörszemű csend, -
ezt a fényvízben ringó végtelent?
Vagy azt, ki már látja a vérvörös
alkonyszínt két háborús ég között?
Hová bújtál kakukkhang pillanat?
Fényvízben tűz jóslatod itt maradt.
Fényvízből tűz lesz, de az is kihűl, -
a világ önmagába menekül.
Sötét fű, sötét bokrok, holt jelek,
de elrejtettétek életemet!
Vagy jobb is így, vers, kóborló, szabad,
elnézegetni volt csillagokat,
s megérteni a sehol sincs világ
felett szíved kiáltó Csillagát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése