2017. december 5., kedd

Ádám J. Csaba - Mikor elmondanád ...




Ádám J. Csaba
Mikor elmondanád ...

Mikor elmondanád,
hogy mi ragyogja be
az életed, így lesz
minden percem szép
veled.

Szép marad, mint
szíved tükre, így
maradok lényed
igazgyöngye.

S ha nevemet
szólnád, ott leszek
néked mindig, mikor
szíved álmát nékem
el - elmondanád.

Suttogom majd én is
lágyan lelkem kék
világát és
szívszeretettel nyújtom
majd érted léted
legszebb virágát.

Az a virág viruljon
örökké érted csuda
szépen - e földön és
égi térben,
végtelennek tűnő
csillagfényben.

S mikor újra
elmondanád, tiszta
fényben leld meg
lelkem drága otthonát.

Hol benned, s bennem
való marad a szépen
élő, csillagfényességtől
szebben fénylő.

Mond el újra... meséld
újra végtelen
boldogságod, dalold
mit szép szemed
látott, s mondj el újra
minden csodás álmot.

Én ringatózva öledben
hallgatom majd drága
lelki békéd csendesen, s
nem hajtom már arcom
tenyerembe bánatosan
nélküled ... kedvesem.

S majd én is elmondom,
mit te is szépen elmondtál
már nékem, hogy boldog
időkben maradsz már
vélem, s minden széped
újra - újra megint megélem.

Megélem majd boldogan
az elmúlt időt szép
percekkel, élem majd
léted örök szeretettel.

Hol örökké ragyog rám
szemed, s majd utolsó
perceimben még dobbanó
szívemmel szép mivoltod
én mondom már el neked.

(2017. november 24. )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése