Dsida Jenő - December; - Hull a hó

Dsida Jenő

December

Az emlékek dicsérete

Fenyőszag szállott. És esett a hó, lágy
.............................................

De mondom, menni kellett, menni föl,
a hegyre és sietni. Néha félve
néztem a gond havas felhőiből:

Ő állt. Arcára folyt az alkony vére.
Integetett utánam messziről
s a nagy hidegtől könny esett kezére.

*

Hull a hó

 https://www.youtube.com/watch?v=hznlO5N1wpk

Ölelj át szelíd fehér Tél apó,
menjünk sétálni esti kis uccába,
hol hiú fénnyel nem zavar a lámpa,
Te fehér, öreg, édes Tél apó!

Lépteink neszét elnyeli a hó,
s míg ajkaidra mesét csal a bánat,
bundába rejtem csukott szempillámat
és fejünket is belepi a hó.

Megyünk, ballagunk. - Nézd csak, Tél apó:
Utolsó kis ház, itt a város vége...
Ennél a háznál kezdődik a béke.
Menjünk csak tovább, menjünk, Tél apó!

Végtelen éj van, halkan hull a hó,
már csak köd vagyok, kis, parányi pára
és csöndes meséd végső mondatára
áment sóhajtasz, drága Tél apó.