Gyurkovics Tibor
Hó-film
Alig látlak a havon
át
csak úgy ahogy egy
babonát
amire rápereg a hó
a dús az örökkévaló
a hó egészen eltakar
alig látszik a láb a
haj
örökké pergő filmen a
leány futása és maga
a befedő a takaró
leereszkedő film a hó
látni világos résein
lehulló fényes éveim
az éppen arra villanó
arcodat mit befúj a
hó
látlak az ajtórácson
át
mint lépcsőházi
babonát
az örök havas udvaron
látom a fényt a
homlokon
egy törött
másodpercre csak
látom a havas
szájadat
a lábadat a lefutót
s a hót a hót a hót a
hót
hogy örök filmre
veszi fel
lepergő hószemcséivel
a fogadat a fejedet
fehéren mit a
szeretet
filmszalagjára
rögzített
alig látni hogy
mennyi lett
alig látni a havon át
ezt az egyetlen
babonát
mit vakos szemmel
nézek a
homályos lépcsőházban
a
rácson keresztül
mindig úgy
mint aki börtönbe
szorult
és úgy tekinti a
világ
minden esőjét és
havát
mint ami nem vele
hanem
az Istennel egyenesen
az Úrral esett volna
meg
amiközben ő
bentrekedt
s csak nézi ezt a
babonát
a havon át a havon
át…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése