Szomorúfűz
A végtelenbe hull …
Kinek sosem fájt a
szíve,
Szárnyaljon messze
sorsvonatán a világ felett.
Ismét homályba öltözik a táj,
Nem ragyog most a fény, a sugár,
Tova (messze) tűntek már a csodák.
Szárnyaljon messze
sorsvonatán a világ felett.
Ismét homályba öltözik a táj,
Nem ragyog most a fény, a sugár,
Tova (messze) tűntek már a csodák.
A téli hideg téged
elvitt,
Én még itt vagyok, itt
Az idő úgy elillant fölöttünk,
Én még itt vagyok, itt
Az idő úgy elillant fölöttünk,
mint a pillanat.
Az idő is hirtelen elrepül,
Lelkünkre szomorú bánat ül.
Fáj, éget, lehull: a szó elnémul,
Az álom a végtelenbe hull.
Az idő is hirtelen elrepül,
Lelkünkre szomorú bánat ül.
Fáj, éget, lehull: a szó elnémul,
Az álom a végtelenbe hull.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése