Végh Sándor - A Szegények vétke!

Végh Sándor

A Szegények vétke! 

Büszke lehetsz, hiszen ember vagy!
Neked is kijár!

A fagyban, ha van egy utolsó pillanat
- és van -,
egy halovány gondolat,
mely élet-közeli sutaság,
végső jajkiáltás, halandóság,
amely talán megértő fülekre talál.

Büszke vagy, mert ember vagy!
Neked is kijár!

Két kezed fogod össze,
önmagadban már régen
nem kapaszkodhatsz már,
mit sem ér, egészében egy
imát sem ér meg, talán!

Büszke miért ne lehetnél?
Ember vagy!
Neked is kijár!

És kell egy másik kéz,
amelyik forró teát ad,
véletlen egy száraz kenyeret
esetleg! Az akadt!
Talán egy puha takaróval
beterít, hogy ma még kibírd!
És életben maradj!

Büszke vagy, mert ember lehetsz!
Neked is kijár!

Álmot simító mások keze csak
arra való, hogy behunyd két szemed,
élvezd a Karácsonyi Ünnepet!
Nincs benne tévedés:

már ez semmi anyagi, mi
hazavonz, csak a meleg kenyér, a kalács!
Ha volna!

Büszke vagy, mert ember lettél!
Neked is kijár!

Ha volna a gyerekcsivitelés
meg a talány. Boldog gyerekszobák,
szánkó híján csak egy üres lapát,
húzva csúszik, tovarepülve
és mi megyünk ráülve,
Apánk-Anyánk nyomán!

Büszke vagy, és légy is az!
Élni büszkén.
Ahogy Neked is kijár!