Berze Tünde
Credo
Piros ajkam most néma,
hiába süt forrón a Nap,
fagyott szívem nem kalapál,
lángja helyén hűlt hamu,
pernye, mit felkap s visz a szél.
hiába süt forrón a Nap,
fagyott szívem nem kalapál,
lángja helyén hűlt hamu,
pernye, mit felkap s visz a szél.
Kétségbeesés szülte halál ez,
s most már idegenek vagyunk,
szétdobált minket a forgószél,
talán szerelmet álmodtunk,
de csak fáradt magányt szültünk.
s most már idegenek vagyunk,
szétdobált minket a forgószél,
talán szerelmet álmodtunk,
de csak fáradt magányt szültünk.
Nincs örök tavasz, csak illúzió,
mindig Tél van, hideg, fagyos,
melyben jégvirágot terem
minden csók, minden ölelés,
s örökre foglyul ejt szép szemed.
mindig Tél van, hideg, fagyos,
melyben jégvirágot terem
minden csók, minden ölelés,
s örökre foglyul ejt szép szemed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése