Lányi Sarolta - Vwersek IV.; - Bűn a bánat

Lányi Sarolta

Versek IV.

Téged kereslek és téged talállak
a gyermekünk boldogságos szemében
téged kereslek és téged talállak
fűben, fában, felhőben és derűben.

Te vagy nekem a félelem s az álom,
te vagy nekem az életem s halálom,
tied vagyok. Istennél istenebben
tartod sorsomat áldott kezedben.

*

Bűn a bánat

Elsötétült életemnek napja vagy te mostan,
Mert te most is égve-égőn tündökölsz az életemben
Egyedül vagy, csodacsillag, hajnaltalan éjjelemben.
Most is rólad álmodom, mert rólad álmodoztam.

Álmodoztam éjjelenkint s régi verseimben…
Minden elment mostanáig, ifjúságom, az is indul.
Félve, fájva kérdem én, hogy kell-e élni még azontúl?
Dúl e kérdés, bánt e félés, fáj nekem már minden.

Csak te vagy vigasz nekem most. Nézni jó utánad.
Utánad már semmi sem jön, énnekem már semmisem kell.
Messziről csak érted élek. Téged nézlek tárt szemekkel,
Könnytelen. Ha nézhetek rád, akkor bűn a bánat.