Szilágyi Ferenc
Téli anziksz
Befagyott az ér, az árok,
Térdig puha hóban járok.
A táj nászágyán szendereg,
Ébreszti egy varjú sereg.
Rókanyom aszott alomban,
Fának száraz ága roppan.
Szél zilálja kócos tincsét,
Szerteszórva gyémántkincsét.
Szikrázik a bogáncsbokor:
Ékes menyasszonyi csokor.
Zúzmarával kicsipkézve
Illik finom szűzi kézbe.
Vidám, tarka stigliccsapat
Veri fel a porzó havat.
Míg a madársereg mulat,
Éhe hoz elő egy nyulat.
Lomha árnyék lesből surran,
Vadászpuska nagyot durran.
Megugrik a tapsifüles,
Elnyeli a parti füzes.
Térdig puha hóban járok.
A táj nászágyán szendereg,
Ébreszti egy varjú sereg.
Rókanyom aszott alomban,
Fának száraz ága roppan.
Szél zilálja kócos tincsét,
Szerteszórva gyémántkincsét.
Szikrázik a bogáncsbokor:
Ékes menyasszonyi csokor.
Zúzmarával kicsipkézve
Illik finom szűzi kézbe.
Vidám, tarka stigliccsapat
Veri fel a porzó havat.
Míg a madársereg mulat,
Éhe hoz elő egy nyulat.
Lomha árnyék lesből surran,
Vadászpuska nagyot durran.
Megugrik a tapsifüles,
Elnyeli a parti füzes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése