Fazekas Imre Pál
Csak a szív érzi
fényt sirató zárt
fellegek
virágok hajába
hullnak
a gyorsan őszülő
szelek
elcsukló hangokba
fúlnak
az elrohant szép
ligetek
sápadt emlékre
tapadnak
az elsárguló levelek
már egymás után
szaladnak
az idő néma oltalmán
szállnak vissza a
volt napok
s integető telek
szárnyán
égnek a belső
csillagok
hideg föld issza a
ködöt
szavak ízét veszti a
táj
pergő gondolatok
fölött
már csak a szív érzi
mi fáj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése