Pogány Zoltán - Kilencedik perceptum

Pogány Zoltán

Kilencedik perceptum

Nyomor fenhetted rám zápfogad
pókháló volt hajamban csak fonat
vasrács csíkozta törött arcomat
Bezártatok a Hét Toronyba !

Bezártatok majd otthagytatok
rothadó csírák közt nyíló magot
hittétek leszek hozzátok bukott
Jajszót tőlem nem kapott senki !

jajszók tölem nem erösbítnek
börtönök falán bünt kínt senkinek
bünhödjön kínnal az ki csak remeg
kitörtem minden Hét tornyon át !

kitötem minden zárak ,mögül
de tömlöc bennem többé nem vetül
s bár ónkebkemben véreres rög ül
Madár szárnya csap köröttem szélt !

madárszárnyam üz mindenen át
lengetve sorsom árvalányhaját
boldog szavakkal kiáltott vivát
jó példát adott ösprecedens !

jó példák markolt kínzó éhe
konok fényt szívta vidáman ége
s csillogva lett így búm felesége
Daltestem ármányt mind kivetett

daltestem van már örömmámor
holt vizek helyén forrongó új bor
partján világít fároszom Ámor
Vár messzi vágyak kikötöje !

vár messzi csoda dübörgö föld
rossz múltért kínos jövöt örökölt
mégis örök itt mindörökön zöld
Menekülök csak mentve magam !

menekülök csak egyre mégis
Hét Tornyot rombolt ábrádos fétis
kiket üztetek másokkal én is
Bezártatok egy nyolcadikba !