Grigó Zoltán
Bilincsbe vert álmok
Fejem felett az égen,
Örvényt vetnek a csillagok,
Sebeket martak az évek,
Mióta feléd úton vagyok.
Jó lett volna jönni bűntelen,
Nem sötét utcák rejtekén,
Sziklákat görget az idő,
Te ott állsz a tetején.
Szavaim fűben lapulnak,
Feléd csak suttognom szabad,
Pedig viharos szelekben
Ketté törhetnek a szavak.
Törvényt kell érted bontanom,
Mert terád néznem nem lehet,
Ne hulljon bűnként fejedre
Áldás helyett, hogy szeretlek.
.
Olyan nehéz már hordani,
Titkokba fojtott szavakat,
Életet teremtett bennünk,
Egy bűnben fogant mozdulat.
De sorsunk, már összeforrt,
Bilincsbe verem az álmokat,
Hogyha egyszer bűnhődni kell,
Enyém legyen a kárhozat.
Örvényt vetnek a csillagok,
Sebeket martak az évek,
Mióta feléd úton vagyok.
Jó lett volna jönni bűntelen,
Nem sötét utcák rejtekén,
Sziklákat görget az idő,
Te ott állsz a tetején.
Szavaim fűben lapulnak,
Feléd csak suttognom szabad,
Pedig viharos szelekben
Ketté törhetnek a szavak.
Törvényt kell érted bontanom,
Mert terád néznem nem lehet,
Ne hulljon bűnként fejedre
Áldás helyett, hogy szeretlek.
.
Olyan nehéz már hordani,
Titkokba fojtott szavakat,
Életet teremtett bennünk,
Egy bűnben fogant mozdulat.
De sorsunk, már összeforrt,
Bilincsbe verem az álmokat,
Hogyha egyszer bűnhődni kell,
Enyém legyen a kárhozat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése