Szomorúfűz - Dobbanó szívvel ...

Szomorúfűz

Dobbanó szívvel …

 https://www.youtube.com/watch?v=PZIzCbArZKw

Mikor elszáll az álom
és ablakot tár a hajnal,
Mikor a Nap aranyat csókol
álomittas, csillogó szemedre,
Mikor reménnyel kelsz,
indulj utadra dobbanó szívvel.

Szeresd és éld az életedet,
kísérjen végig melódiák sora,
Szeresd és hirdesd a szeretetet.
Éld az álmaidat boldogan
Szemlehunyva járd emlékeidet
Pengesd dallam-húrjaidat,
Szíved, lelked szárnyaljon,
szerető melódiákkal.

Komáromi János - amikor az alkonyt nézem

Komáromi János

amikor az alkonyt nézem

amikor az alkonyt nézem

néha úgy érzem

talán örök marad ez a csend

miért ne lehetne

hisz olyan nyugalom van olyankor idelent

a különbségek lassan eltűnnek

egymásba olvad a folyó és a part

a fák, a házak, az utak

és az égbolt

mind fénycsillagot gyújtanak

az álmok is már

valahol itt járnak köröttünk

kóboroltunk nappal

de végre már megjöttünk

ahogy ránk csukódik

sötét-puha fedelével az éjszaka

úgy halkul bennünk

a rohanva-követelő lét szava

az alkonyt lassan elnyeli

a mindent feloldó sötét

de mögüle mintha hallanánk

fény-reménnyel őrködő

csillagok üzenetét

és a fényszálak nélkül is

mindig egymásra találunk

hiába sötét és hideg

nappali fény önti el az álmunk

Pné Juhász Mária - Hangok zenéje

Pné Juhász Mária

Hangok zenéje

 https://www.youtube.com/watch?v=_xNHJCQ2w34

Vágyad forró heve
ujjaid bársonyán át
lágyan éleszti testem
hallgatag húrját.
Csendes keringőt járva
elidőz egy-egy dallamon
hangok varázs rejtekéből
kottázza szerelmed
hevülő arcomon.
S beteljesülés ezernyi szólamán
vad szimfóniában
tombolnak akkordok,
majd vágyaink
halkuló zenéjén
hegedű hangján csitulnak.

Leleszi Balázs Károly - Minden titokzatos és gomolygó

Leleszi Balázs Károly

Minden titokzatos és gomolygó

Minden titokzatos és gomolygó, mint erdő eső után,
oly csodálatos, hogy még él, s van miért élnie,
hogy vannak életek körülötte, hogy van ház,
melynek ajtaja, ablaka sarkig kitárva,
és asztal, amire könyököl,
Nap fénye a Könyvben, amit olvas, megnyílnak neki,
mint zarándok lábai előtt az ösvények -
mert vannak bizonyosságai a létnek, és van belső lét,
s van minden részecskében érintetlen titok.
Van olyan múlt, ami már mindenestül elmúlt,
mások meg most vannak, vagy még a titokzatos jövőben. -
És most minden ránehezül, a maga sorsával és valóságával,
mert minden, ami benne és körötte van:
ami lát, s ami beszél általa, tulajdonképpen egy és ugyanaz.

P. Pálffy Julianna - Csak nekem

P. Pálffy Julianna

Csak nekem

érzékenyen rebben
a boldogság
szelíd varázslattal
simogatsz magad alá tengernyi
csöndben

könnyem
hűvös szádban zamat
gyönyörök tükrén
libben át a hajnal
ahol a vágyak
sóhaj-teraszán
felejtem összes
félt-képem
s lég-léptem
mérföldnyi múlt
után sóvárgó cipellője
már nem hagy
nyomot

kopott
lámpa fénye selyem
árnyékpongyolám
bontogatja szemérmetlenül
megrepedt páncélom
alatt
tagadt
tegnapok után
kérges tenyereden
dédelgeted életem

létezem

régi-új kottákból
Te hegedülsz
nekem

ma is

csak nekem
 

Serfőző Attila - Zápor után

Serfőző Attila

Zápor után

Néha, mintha Isten szólna,

messzi álmaimból nyitsz rám,

lágy illatod vérembe ring,

majd letelepszik lelkem

ostoba szikláján.

Miként bolygóit a Nap,

büszke testem köré fonlak,

mellém a vak jövő tapad,

és a lélekkel telt látóhatár.

… az álmom visszavár,

a végtelenség még

tovább zongorál…

Csak a roppant hajnal ne jönne már!

.kaktusz - Lélekben velem voltál

.kaktusz

Lélekben velem voltál 

 https://www.youtube.com/watch?v=wpn6gzLqA58

Tudod arra gondoltam,

az ember sokszor mondja másnak,

„velem voltál lélekben”

de talán csak olyan az,

mint amikor valaki esőt

csak rajzolva látott,

a cseppeket nem érezte át,

mint aki nem is tudja,

milyen az valójában,

vajon, ha van lélek,

akkor vannak ilyen találkozások,

és ha vannak, hogyan zajlanak?

az biztos, hogy nem a gondolatban,

talán az ember egyszál maga van,

amikor hirtelen azt érzi,

van ott mellette valaki,

nem az agyával, nem a szemével,

az érzésével, az ész félreérti,

az ilyet ő nem is érti,

jegyzeteiben elő még nem fordult,

ha van is ilyen, biztosan nagyon ritka,

de megtapasztalva,

többször is körülnézve,

talán ő is megérti,

a találkozás az ő szintjén kívül van,

az ember szemmel láthatóan,

a hegynek a csúcsán áll magányosan,

pedig nincs egyedül,

a lelkében ott van a másik,

lélekben a lélek,

ki akadályt nem ismer,

az egész csak pár pillanat, talán,

mint metsző hidegben

egy langyos fuvallat,

mintha rövid időre

földre szállt volna a menny,

utána az is, hogy ott volt,

teljesen bizonytalan,

az agy rögtön megmagyarázza,

a pajkos képzelet játéka csupán

a lelkek találkozása,

meglehet az is,

de lehet másképp is.

2010. november. 08.

Csitáry-Hock Tamás - Van egy fénykép ...

Csitary Hock Tamás

Van egy fénykép…

Egy arc. Nézed, nézed, és nem érted. Nem érted, hogy vajon mit lehet szeretni rajta? Mert te semmi különöset nem látsz a képen. És nem érted, hogy a másiknak miért olyan fontos. Mert ő úgy beszél róla, mintha egy földönkívüli lény, egy Tündér, egy Angyal lenne. De te semmi ilyet nem látsz a képen. Számodra csak éppolyan arc, mint az összes többi. Szép vagy csúnya… mindegy. Csak egy arc. De neki… Neki sokkal több annál. Mert ő nem csak egy arcot lát a képen. Nem csak aranyhajat, csillagszemeket, nem csak mosolyajkakat. Azoknál sokkal többet. Ő erdőket lát ezen a képen, virágokat, pillangókat, pici tavat, kis kőhidat, vadkacsákat, utcákat, kávézókat, Tündért és Angyalt. Sőt, ezt a képet nem csak látja, hanem hallja is. Hallja az Ő hangját, hall fuvolaszót, hallja az erdő hangját, benne a madarakét, és hallja a déli harangszóét… az egész világét. Mert ezen a képen, amin te csak egy arcot látsz, számára ott az egész világ, minden szépségével és csodájával. És ő mindezt látja. De csak ő. Senki más. Azon a képen.
Ami létezik.

Helen Bereg Majd egyszer ...

Helen Bereg

Majd egyszer …

https://www.youtube.com/watch?v=rIuTgVV48Eg

A remény hal meg utoljára,
állítják bizton a nagy bölcsek.
Ha szemünk vággyal néz előre,
Reménykedve a boldogságban,
A jelen kínja sem fáj ma.

A kín is lehet boldogság,
Mert most vagy, most érezlek,
Csak elválaszt a távolság.

Mikor reggel azzal kelek,
Minden este azzal fekszem,
Hogy hiányod egyre mardos,
Csak álmomban ölel karom.
Ujjaim a semmit simítják,
Nem játszanak hárfahúron,
Gerinced ívén megpihenve.
Szemünknek villanása sem
Egyesül szivárványívben,
Incselkedő ajkunk nem éli meg,
Éppen elcsókolt csók csodáját,
Nem égeti önfeledt vágy,
Akkor suttogom reménnyel
A bűvös két szót: Majd egyszer.

Majd egyszer!
a hajnal veled ébred,
az est veled múlik el.

Majd egyszer!
Megéljük az élet csodáját,
Mit örök szerelmünk varázsa
Gyönyörűségesen széppé tesz.

Majd egyszer!
Lehet csak húsz év múlva,
Mikor göcsörtös bottal
Együtt éljük életünk,
Mikor már csak a szemünk
Villanása rejti a csodát.
Közös élet csodáját.

Majd egyszer! Lehet.
Nem lehet! Biztosan tudom
Majd egyszer így lesz!
Majd egyszer így lesz, Csillagom.

Fridli Zoltán - Miért?

Fridli Zoltán

Miért?

Még emlékszem, mikor először jött hozzám, majd kiugrott a szívem,
Vonatára várok, befut, s már repül is felém, mint egy megvalósult álom.
Ma is az állomáson állok, szívem zakatol, egy vonatra várok,
Harmadik vágány, végre befut, de nem jött vele a lány.
Az ég beborul, vonat elmegy, a peron üres, lábam elindul.
Csatárhegyre megyek, helyünkön nagy levegőt veszek.
Kiálltok a semmibe egy nevet, a szív, már rég nem nevet,
Csend, nem jön válasz, egyedül vagy Te síró nagy mamlasz.
Emlékek feltörnek, illat, csók, test, ölelés, szememből folynak a könnyek.
Kocsiba ülök, sírok, kérdem Istent „miért?” Elindulok, majd megőrülök.
Benedek hegyi padra ülök. Fáj a szív! Hegy peremre állok, egy nevet üvöltök!
Nagy keresztre nézek, s csak annyit kérdek, „hát miért, még miért élek?”

Kópis Eta - Szeretnék

Kópis Eta

Szeretnék

https://www.youtube.com/watch?v=y7eLTzqfKp8

Szeretnék újra szerelmes lenni. Érzem szívem nem bírja tovább. Szétpattan húrja, semmivé lesz, ha nem lángol fel a régi vágy. Mért fájsz oly nagyon Óh nem tudhatom, de lényem fölött, te lettél te vagy “nagyhatalom.” Te vagy a pokol. Te vagy a meny…, rideg, sivár remény gyötrő Szerelem. Fájdítod Lelkem, kínzod szívem. Szeretnék újra szerelmes lenni, de szívem már csak szeretni kész Szétpattantak húrján a vágyak, érfonatai sziklakerté, rideggé váltak. Szeretetem patakzó könnyet ereget. Beleremeg a Szív, a Lélek. Itt vagy, de mégis még is félek…., Nélküled ugyan hogyan élek.? Félek, mert ma vagy…, de holnap? Dédelgethetem örök magányomat. Ebbe belerokkan rövid Életem. Így megy füstbe egy igaz Szerelem. Szerelmem végül szeretetté lesz, mert fékezni kell a szenvedélyeket. Csak a bizalom, tisztelet, őszinteség, szittya a Lélek parázsló, örök tűzét. Közben várjuk, hogy teljen az idő, nem győz le semmilyen túl-erő, csak a hűtlenség, a csalás árja, s mások fojtogató ármánykodása Nem hiszek rosszindulatú pletykának, de kezem érted tűzbe nem teszem. Nem tudhatom nálad igaz-e a Szerelem, vagy játszol, mint macska egérrel Velem?

Radnai István - Cséplés előtt

Radnai István
Cséplés előtt

(Jaginak)

elcsépelt szótagok a nők ölében
keserű az élet sör
míg szerelmed és dús haja is ében
méz helyett darázs gyötör

lélekben lettél-e szegényebb
megnyergel gyötör a kor
mint hajdani duhaj legények
jaj lefullad a motor

csépelni ahol nem arattunk
ölelni gyengül már karunk
mi minden és mi lemaradtunk
feledni mégsem akarunk

ezért jár a toll a papíron
s nem bojtorján nő még a síron

Kun Magdolna - Ágról-ágra

Kun Magdolna

Ágról-ágra

Az ember is olyan, mint a hazátlan madár.
Ágról-ágra száll, míg otthont nem talál,
s mikor otthonra talál, féltőn óvja fészkét,
hisz az adja neki szíve melegségét.

De az évek múlnak, s a fészek is kihűl,
mert az a forróság, ott a szívben legbelül,
már eltemeti magában a nyári virágzást,
s nem érez mást, csak őszi hervadást.

A vándormadarak úgy költöznek el,
hogy örök tavaszt nyitnak emlékeikkel,
mert tudják, csak úgy térhetnek vissza,
ha erős kitartásuk a szélsodrást is bírja.

Az embert is érik erős szélsodrások,
melyekbe belevesznek az élni akarások,
de ha hűsége töretlen a nyárérzéssel szemben,
nincs az a tél, mely virágot temessen.

Lelkes Miklós - Egy kertben ...

Lelkes Miklós

Egy kertben...

Egy kertben jártam egykor, s megcsodáltam:
madárhang csillog a virágokon,
de nadrágját nem kívánta a macska, -
s ilyenkor nincs barátságos karom!

A tulipánok díszsorfalat álltak, -
rózsaszín, piros, sárga katonák,
s ezüst gömböcskék fény nyílzáport lőttek,
s fehér felhőket vitt fenn kék világ.

Bokorról fészek kukucskált, kikémlelt, -
belenézni nem segített a szék
(bútorok gyakran lesznek árulónkká):
száj mondott fenét, s jajdult a fenék.

A gerle búgott, miként égi forrás,
hirtelen feltört ujjongó vize,
s a messzeségből másik visszabúgott,
és kinyílt rózsák szívből jött színe.

A kert nincs már, de álmos aranyóra
készít közönnyel altató időt,
s varázslat-álmot, égő édenálmot, -
Szépségben hívőt, másban kétkedőt.

A kert nincs már, utam sincs, úttalanban
járok, s csak egy Csillag felel nekem
alkony vörösben, múltról és jelenről, -
és igazat mond, mikor kérdezem.

A Kert nincs már, s az a küzdő Szabadság
szintén sehol: fények s árnyak hona.
Gazzal benőtt a táj, s a végtelenből
Idő jött: szívhez, észhez mostoha.

Grimm Pálffy Piroska - Keresem ...

Grimm Pálffy Piroska

Keresem …

https://www.youtube.com/watch?v=1fgxd9dBNh4

Mi kimaradt a Vallomásból,

hallod hogy sír a Távol?

Hány szerelem maradt csak Emlék.

A lélek fáj, a Bánat vádol,

Könnyeim patakjában sírtam el

az el nem csókolt csókokat.

A helyeket hol boldog voltam,

álmaimban hogy visszavágyok!

A reszkető Fényt, Szerelem-ittas hazugságot mit

nekem súgtak, a végtelen mennyországot.

Be se jártam, ki se éltem,

keresem és lehet bárhol.

A vonatot mit lekéstem, mi tovavitt

és nem talállak!

Szomorúfűz - Üveggyöngy ragyogás

Szomorúfűz

Üveggyöngy ragyogás

 https://www.youtube.com/watch?v=RhwrBxIdEv0

Sziporkázó csillagok alatt virraszt az éji varázs. Minden oly távoli.

Szívünkben emlékek. Szelíd éjszaka öleli az álmokat, s az álmodókat.

Hűvösen ezüstlik a Hold, míg alszik a világ.

Zárt kapuk mögött elmúlt ifjúság az áttetsző éjszakában.

Szemekben árnyak remegnek, ahogy bekacsint hozzánk a Hold.

Nagy, fekete szemek figyelnek az álmatlanságban,

Dallamok szárnyalnak: fájdalmas és szép melódiák a csendes, homályos éjben.

Fáradt álmok, az álomban is fájdalmas hangok zengnek és elnémulnak a lelkek.

Isten a tenyerébe tart, vigyázza álmodat, míg a csillagok és a Hold is

csendben pihenni térnek, elhozva az üveggyöngy ragyogású hajnalt.

Debreczeni Zsolt - Hol?

Debreczeni Zsolt

Hol?

Hol lehet az élet, igazság záloga?
hol vagy, ha nem vagy itt, kit látsz majd álmodba?
Jött a hit és élet, s velem jártak máma,
de kérem most az Urat, halkan, imáimba.

Szólj hozzám Istenem, ha nem látom az utat!
Gyöngéd álmok tengerében, senki el nem altat.
Ragyogó most itt bent, parányi kis szíved,
ha meg tudod, hogy - hogy van, elveszett szerelmed.

Kincsed az, mit meglátsz, ahol pirkad a fény,
a havas éj már elmúlt, és a hideg tél.
Csak azt nem tudtad, halkan a fülembe sugallni,
hogy nyár van, és te itt vagy, s nincsen mitől félni.

Hol vagy és hol vagyok, kietlen vadonban,
nyári Napnak árja, elrejtett titokban.
Pezsgő élet, s lárma, s megannyi csillagok,
üzenik az égnek, hogy nem tudod, hol vagyok!!!!

Nosztromosz - Kirekeszt minket

Nosztromosz

Kirekeszt minket 

Munkába menet új útra tévedtem.
Fák hajoltak fölém… és én megkérdeztem:
Mióta őrzitek az emberi léptek visszhangját?
… de ők nem feleltek. Sok év óta csendes a természet.

Egyik éjszaka az eget kémleltem.
Ragyogtak a csillagok, felhő sem sodródott az égen…
és a szende Hold is némán utazott odafenn.
Kérdeztem őket: Milyennek láttok minket?
… de ők nem feleltek, csak a szél nyögött egyet.

Évekkel ezelőtt egy kis tó partján jártam.
Figyeltem hogyan fodrozódik, és megkérdeztem:
Milyen érzés, mikor egy ember elmerül benned?
… de ő nem felelt, csak rázkódott egyet
és a hideg szél nyomán jégpáncélba dermedt.
Már akkor is csendes volt a természet… 

Káli László - Ha én Isten lennék

Káli László

Ha én Isten lennék

És a hetedik napon hátra dõlt az Isten, és nagyon
elégedetten nézte, amit teremtett az elmúlt héten.
Aztán minden átmenet nélkül felállt ültõhelyéből,
és egy laza mozdulattal, hátat fordított, unott arccal.
Azóta csak hébe-hóba, ránéz, ha épp úgy van dolga.
Inkább a csillagokat figyeli. Nincs gondja, jó is neki.
No, én nem ilyen Isten lennék! Ha bármit teremtenék,
soha nem hagynám magára, bárki szabad prédájára.
Ha megteremteném a földet, folyót, hegyet, völgyet,
és minden állatot, kiadva az ukászt, hogy sokasodjatok,
az embert is megalkotnám. Saját képem rátestálnám,
s néki adnám az Édent. Aztán várnám, asszonyt kérjen.
Oktalan ember lenne, a tudás gyümölcsébõl nem enne!
Akkor álmot bocsátanék rá, és kitépném egy bordáját.
Nõ lenne a férfi bordából, kit elrejtenék jól a párjától.
Aztán mondanám neki, van társad, meg kell keresni!
És ha felkerekedne, hogy a párját valamiképp meglelje,
én nem fordulnék el tõle. Az égbõl néznék a szenvedõre,
amint kétségek között, megmozgat követ, minden rögöt,
hogy rátalálna a bordára, sosem látott szép asszonyára.
Meg se hallanám ha a hiánytól sóhaj törne a torkából
az égre! Elvégre, megkapta. S hogy nem így akarta?
Azt, ki az égben lakik, azt ez már nem igen zavarja!
Ily gonosz Isten lennék, amikor szerelmet teremtenék.

Lyza - A zene és a szerelem tüze

Lyza

A zene és a szerelem tüze

 https://www.youtube.com/watch?v=kfEIgBsyrv8

Hallgatták együtt a zene hangját,
a lázat lelkük perzselte inkább.
Élvezték egyre gyorsuló tempót,  
a csókjuk is egyre tüzesebb volt.. 
Szenvedélyük nem enyhült meg este, 
lángolt férfi s nő felajzott teste.  
A vágy ködös utakon bújva járt,  
mint keresztes pók, mely zsákmányra várt.  
A zene elbűvölt, s így nem ereszt,  
csábított, akár hívőt a kereszt.  
A lámpák szórták szét a gyenge fényt,  
s kéj szította két szerelmes tüzét.

Paudits Zoltán - Akkor lesz könnyebb

Paudits Zoltán

Akkor lesz könnyebb

Akkor lesz könnyebb,
ha szemünkből
kihulltak a könnyek,
ha ajkunkról elszállt
a panasz szava,
ha fájdalom nélkül
marad a szeretet maga.
Akkor lesz könnyebb,
ha nem látszol
sohase többnek,
ha határaid közt
határtalanul élsz,
ha mindig őszintén,
igazul mesélsz.