Harcos Katalin
Ha szólni
Ha szólni tudnál, szavaid
úgy gördülnének, mint
a gyöngy,
tükrözve rég rejtett
fényeket,
s pattogva, mint
millió göröngy
a fájdalom göcsörtös
útjain.
Ha szólni tudnál,
nyelvedről
olvadnának a sziporka
szavak
szorongó búcsút
rebegve el,
s köszönve azt, ami
megmarad
belőled, és mindig
visszaint.
Ha szólni tudnál, tán
sosem
mondanád azt, ami
fájhatott.
Csak az öröm és
szeretet, mely
benned mély nyomot
hagyott,
és újraélhető megint.
Ha szólni tudnál,
búcsúként
vajon mit suttogna el
a szád?
Érzed-e, hogy új élet
jön el,
ami jobb, emberi
létbe vált,
s csillagfényével
beterít?
Menny hát utadon
bátran tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése