Szomorúfűz
Esteledik …
Fodros felhők
szállnak, nyargalászó szél ül el.
A fény gyengül,
homályosul, az alkony is szenderül.
Hűvös szellő simítja
arcunkat, hársfák ontják illatukat. .
Ránk borul a sötétlő
horizont.
Az est egymáshoz vezet
bennünket.
Puha lelkeink és a
csend, mely vigasztal, hallgat és meghallgat.
Az este
csillagfényben tündököl, a Hold baktat szokásos útján.
Az éjszaka jótékonyan
fátylat von körénk.
Az idő elveszíti
jelentőségét.
Megvalósulnak az
álmok, az ölelések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése