Bodó Csiba Gizella
Kell-e?
Kell-e még valamit
keresni
ebben az
otthontalanságban?
A gaz egyre csak
felveri nyári házam,
már nincs erőm a
virágültetéshez,
csak nézek szűkre húzott
szemmel,
mert a fény is szúrón
fáj már,
nem bánnám talán azt
sem,
ha szóval megaláznál,
csak itt lennél a
kert zajába’,
s nem kellene, hogy
beszéljünk,
csak néznénk a mohába
süppedő
pázsitot, kacsolni
kell a szőlőt – tudod –,
egy kávét innánk a
teraszon,
hallgatagon, s az idő
állna
mellettünk, mint az a
néhány
hetyke fűszál, a
napsütésben
koccannának apró
zajok
– csak itt lennél –,
halkan súgnám:
a magány nem én
vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése