Szomorúfűz
Üveggyöngy ragyogás
Sziporkázó csillagok
alatt virraszt az éji varázs. Minden oly távoli.
Szívünkben emlékek. Szelíd
éjszaka öleli az álmokat, s az álmodókat.
Hűvösen ezüstlik a
Hold, míg alszik a világ.
Zárt kapuk mögött
elmúlt ifjúság az áttetsző éjszakában.
Szemekben árnyak
remegnek, ahogy bekacsint hozzánk a Hold.
Nagy, fekete szemek
figyelnek az álmatlanságban,
Dallamok szárnyalnak:
fájdalmas és szép melódiák a csendes, homályos éjben.
Fáradt álmok, az
álomban is fájdalmas hangok zengnek és elnémulnak a lelkek.
Isten a tenyerébe tart,
vigyázza álmodat, míg a csillagok és a Hold is
csendben pihenni
térnek, elhozva az üveggyöngy ragyogású hajnalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése