2018. július 9., hétfő

Illyés Gyula - Egy barackfára


Illyés Gyula
Egy barackfára

A kis barackfa
vállig sem ér.
De már barack van
ága hegyén.

Lábujjra állva
nyújtja feléd.
Mint szűz leányka
behunyt szemét.

Állj csak elébe:
szál derekát
hajtja és lépne-
futna tovább.

Piheg és illeg,
melege van.
Legyez, legyintget
divatosan.

Rázza ruhája
lebke díszét.
Pirulva várja,
hogy megdicsérd.

Folyton azt nézi,
csak őt keresd.
Bálterem néki
még ez a kert.

2

Estém ott töltöm
naponta nála.
Holnap is jöjjön,
súgja utánam.

Fölzizeg lágyan,
ha visszatérek.
Rá még hatással
van a költészet.

Drága barackfám,
veled álmodtam
a zörgő szalmán
a hűs lugasban.

Mesgyénél, kútnál
szét-széttekintve
útnak indultál
hold-ezüst ingben.

Léptél, növelve
halkan a csendet.
Hoztad ölembe
jószagú tested.

Pirulva nézek
feléd azóta.
Nézz te si, kérlek
félre pirulva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése