Szabó Lőrinc - Úgy látszik

Szabó Lőrinc

Úgy látszik

Úgy látszik, fekete volt,

amire azt mondtam: fehér;

úgy látszik, rossz pap voltam én,

ki Krisztust hisz és ördögöt beszel;

úgy látszik, odavitt rossz szemem,

ahova lábam nem akart;

úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl,

s az én kardom szívemben ez a kard.

Úgy látszik, sorsom játszik, játszik,

s az én igazam sose látszik.

Soká botorkáltam, vakon,

és senki se nyújtott kezet;

sirattam a szegényt, és elhagyott,

s a gazdag kinevetett;

iszonyú látni, hallani,

mit akartam és mi lett;

nem merek többe szólni, árvaság

lettem és rémület.

Semmi sincs úgy, ahogy ma látszik,

életemmel valaki játszik.

Úgy látszik, barátom, a legjobb,

még az se szeretett,

úgy látszik, ö se látta meg

igazi szívemet:

úgy látszik, vezekelni kell

egy varázsló gonoszért;

úgy látszik, rossz csoda büntet,

de miért? De miért? Miért?

Úgy látszik, minden játszik, játszik,

s aki angyal, ördögnek látszik.