Csitáry-Hock Tamás - Van egy fénykép ...

Csitary Hock Tamás

Van egy fénykép…

Egy arc. Nézed, nézed, és nem érted. Nem érted, hogy vajon mit lehet szeretni rajta? Mert te semmi különöset nem látsz a képen. És nem érted, hogy a másiknak miért olyan fontos. Mert ő úgy beszél róla, mintha egy földönkívüli lény, egy Tündér, egy Angyal lenne. De te semmi ilyet nem látsz a képen. Számodra csak éppolyan arc, mint az összes többi. Szép vagy csúnya… mindegy. Csak egy arc. De neki… Neki sokkal több annál. Mert ő nem csak egy arcot lát a képen. Nem csak aranyhajat, csillagszemeket, nem csak mosolyajkakat. Azoknál sokkal többet. Ő erdőket lát ezen a képen, virágokat, pillangókat, pici tavat, kis kőhidat, vadkacsákat, utcákat, kávézókat, Tündért és Angyalt. Sőt, ezt a képet nem csak látja, hanem hallja is. Hallja az Ő hangját, hall fuvolaszót, hallja az erdő hangját, benne a madarakét, és hallja a déli harangszóét… az egész világét. Mert ezen a képen, amin te csak egy arcot látsz, számára ott az egész világ, minden szépségével és csodájával. És ő mindezt látja. De csak ő. Senki más. Azon a képen.
Ami létezik.