Nosztromosz
Kirekeszt minket
Munkába menet új útra
tévedtem.
Fák hajoltak fölém… és én megkérdeztem:
Mióta őrzitek az emberi léptek visszhangját?
… de ők nem feleltek. Sok év óta csendes a természet.
Egyik éjszaka az eget kémleltem.
Ragyogtak a csillagok, felhő sem sodródott az égen…
és a szende Hold is némán utazott odafenn.
Kérdeztem őket: Milyennek láttok minket?
… de ők nem feleltek, csak a szél nyögött egyet.
Évekkel ezelőtt egy kis tó partján jártam.
Figyeltem hogyan fodrozódik, és megkérdeztem:
Milyen érzés, mikor egy ember elmerül benned?
… de ő nem felelt, csak rázkódott egyet
és a hideg szél nyomán jégpáncélba dermedt.
Már akkor is csendes volt a természet…
Fák hajoltak fölém… és én megkérdeztem:
Mióta őrzitek az emberi léptek visszhangját?
… de ők nem feleltek. Sok év óta csendes a természet.
Egyik éjszaka az eget kémleltem.
Ragyogtak a csillagok, felhő sem sodródott az égen…
és a szende Hold is némán utazott odafenn.
Kérdeztem őket: Milyennek láttok minket?
… de ők nem feleltek, csak a szél nyögött egyet.
Évekkel ezelőtt egy kis tó partján jártam.
Figyeltem hogyan fodrozódik, és megkérdeztem:
Milyen érzés, mikor egy ember elmerül benned?
… de ő nem felelt, csak rázkódott egyet
és a hideg szél nyomán jégpáncélba dermedt.
Már akkor is csendes volt a természet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése