György Viktória Klára /Taygeta/
A sírásról …
Fátyolos a szemnek
tükre,
elfedi a bánat leple.
Csendesen,
cseppenként fojtogat,
érzés, mely feléled,
mikor a fájdalom
küszöbét átléped.
Búvó patakként hozza
a percnek megannyi kínjait,
s a zokogás zuhataga
tisztára mossa
a lélek rongyos fodrait.
tükre,
elfedi a bánat leple.
Csendesen,
cseppenként fojtogat,
érzés, mely feléled,
mikor a fájdalom
küszöbét átléped.
Búvó patakként hozza
a percnek megannyi kínjait,
s a zokogás zuhataga
tisztára mossa
a lélek rongyos fodrait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése