Nagy István Attila
Éjszaka
Hallgatom az
éjszakát, csillagok fénye zuhog,
levelek mozdulnak a vállam fölött,
megáll a szél is a fordulónál,
várakozik, aztán elindul újra.
Nyugtalan lélekkel figyelem a csöndet,
kiüresedett a vidék, mint bennem a láz,
elnémult a szó, viharvert legény a szépség.
Mire várok ebben az elgyávult éjszakában,
a szó lyukadozott sátora alatt?
Nem ment meg a csillagok fénye,
a mozduló levelek a vállam fölött
csak a könnyű szélre vigyáznak.
levelek mozdulnak a vállam fölött,
megáll a szél is a fordulónál,
várakozik, aztán elindul újra.
Nyugtalan lélekkel figyelem a csöndet,
kiüresedett a vidék, mint bennem a láz,
elnémult a szó, viharvert legény a szépség.
Mire várok ebben az elgyávult éjszakában,
a szó lyukadozott sátora alatt?
Nem ment meg a csillagok fénye,
a mozduló levelek a vállam fölött
csak a könnyű szélre vigyáznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése