.kaktusz
Hamis és való
Tudod, arra
gondoltam,
a hamis között a
valódit
nehéz
megkülönböztetni,
sokkal inkább
tetszetős a hamis,
több benne a tudatos
ciráda,
érezni rajta a komoly
felkészülést,
kevesebb bakit ejt,
kiszámíthatóbb,
az igazi csak van,
ha szürkén, hát
szürkén,
ha pedig mégis
cirádás,
soha se annyira, mint
a műalkotás,
nem akarja
feltétlenül mutatni magát,
s mert nincs belőle
sok,
a cicomás harsányak
közt
az a kevés is
elveszik,
mint csatazajban a
csendes zene,
hogy hogyan kell
hamisnak lenni,
azt időben
megtanítják,
míg hogyan lehet
valódinak maradni,
azt sehol se
oktatják,
valódi talán csak az
lehet,
akiről végképp
elfelejtkeznek,
aki figyelmetlenségből
a szemétdombra kerül,
az emberen,
és az ember magán
mindent megcsinál,
mindent kondicionál,
nagy kondi teremben
zajlik az élete,
ahol előállítják
valódiból a hamisat,
ahol megtanulja,
hogyan kell harsányan
gyászolni,
és hogyan harsányan
együtt érezni,
maga se tudja,
mennyi még benne a
valódi érzés,
és mennyi az álszent,
a hamis,
nyomokban van-e még
az eredetiből,
vagy már minden
alkatrész kicserélődött,
nincs oly ékszerész,
aki értené az embert,
aki belelátna, és
megmondaná,
hogy mint egy régről
itt maradt
királyi koronában,
ez belőle a talmi,
ez pedig még a
valódi,
az ember továbbra is
azt hiszi,
csupán egy jól
játszható szerep a férfi,
és elleshető,
jól játszható szerep
nőnek lenni,
hogy szerep a sírás,
és szerep az együttérzés,
embernek lenni is
csak egy szerep,
az élet is csupán egy
szerep,
jó, és kevésbé jó
színészekkel.
2009. jan. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése