Fazekas Valéria
Hadd meséljek …
Hallgasd csak kedves, hadd meséljek
én-
Elringatlak, hunyd le most két szemed.
Legyen e pillanat csak az enyém,
amíg a múltat igézem neked.
Emlékszel ? Csapodár szél kóborolt,
április szórta édes bájait,
szívünk varázs ütemre zakatolt,
szerelmünk bontogatta szirmait.
Virágba borult épp az orgona,
szirombölcsőjén élet zümmögött,
betakart szerelmed láng bársonya,
ajkunk örök hűséget esküdött.
Csipkeálom ruhám szűz hófehér,
zúgó harang akkor nekünk dalolt,
kezed szüntelen a kezemhez ért,
boldogságunk mindent átkarolt.
Lélekgyűrűnk meleg aranysárga
megszentelt puha fénye ragyogott,
bár hajunkban már dér virága,
kimondott eskünk ettől nem kopott.
Csak hallgasd kedves most mit mesélek
titkolod bár ,látom szemed könnyes.
Oltalmazd a lelkem, hadd pihenjek,
vigyázom a lelked, hadd pihenhess!
Elringatlak, hunyd le most két szemed.
Legyen e pillanat csak az enyém,
amíg a múltat igézem neked.
Emlékszel ? Csapodár szél kóborolt,
április szórta édes bájait,
szívünk varázs ütemre zakatolt,
szerelmünk bontogatta szirmait.
Virágba borult épp az orgona,
szirombölcsőjén élet zümmögött,
betakart szerelmed láng bársonya,
ajkunk örök hűséget esküdött.
Csipkeálom ruhám szűz hófehér,
zúgó harang akkor nekünk dalolt,
kezed szüntelen a kezemhez ért,
boldogságunk mindent átkarolt.
Lélekgyűrűnk meleg aranysárga
megszentelt puha fénye ragyogott,
bár hajunkban már dér virága,
kimondott eskünk ettől nem kopott.
Csak hallgasd kedves most mit mesélek
titkolod bár ,látom szemed könnyes.
Oltalmazd a lelkem, hadd pihenjek,
vigyázom a lelked, hadd pihenhess!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése