Szokolay Zoltán - Volna

Szokolay Zoltán

Volna

Meg kellett volna kérjelek:
játsszuk most újra, kezdjük elölről
azt a délutánt, már onnan, hogy
bekanyarodik a megállóba a busz,
és amint leszállsz, rögtön feltör torkomig
bennem a rémület, lassúbb vagy - mondom
magamban, meg ne halld, észre ne vedd,
hogy észrevettem, csak állok egy szürke
hóbucka mellett, kalácsillat száll,
forognak az égen karácsonyi fények,
hol van a kezed, közelebb lépek,
átölellek, hideg az orrod,
elveszem a csomagodat, indulunk
haza, de igen, lassúbb vagy, suttogom,
meg ne halld, észre ne vedd, ahogy a
sejtjeidben egyenként tudatosul
a végtelen végessége, Istent szólítják
baljós jelek, megmentettél,
mondom, most én kell, mentselek,
mire a kapuhoz érünk, már remegek,
hol a lakatkulcs, hova lett
a biztonságom, hol a szeretet,
kapkodok, maradj itt, maradj,
ne mondd, hogy nem lehet,
meg kellett volna kérjelek.