Szomorúfűz
Engedd át magad
Amikor átengeded
magad az érintésnek, vakon játszol tested hajlatait kezéhez simítva, mert a
szerelem elbódít, beletaszít, s csak néha ugyan, de égbe emel, nem lélegzel, -
mintha azzal megfoghatnád a pillanatot, görcsösen vágyod, - kezed kezében, soha
nem engednéd, pedig tudod, meg kell tenned ... Légszomjad fellépő táncfelhő,
összerándulsz, majd picike gombóccá válsz, egyetlen kis leheletére, - hiszen
ezt kerested, ez az, most megtaláltad, úgy tűnik mindörökre ...... Úgy tűnik
mindörökre? ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése