Szomorúfűz
Zengő a nyár.
Néha a felhők könnyei
peregnek.
Tükröződik a fény, a
holtsápadt vizekben.
Galambcsapat szárnyal a légben, ezüst fény ragyog szárnyaikon.
Galambcsapat szárnyal a légben, ezüst fény ragyog szárnyaikon.
Szeretnék néha velük
szárnyalni, magasba repülni és a távolból nézni a lenti világot.
A fáradt napok után
esténként sétálni a csillagos égbolt, a holdfény alatt.
A csöndben a
tücsökzene andalít, enyhe szellő simogat, hozza felénk az illatokat,
az éjszaka hangjait.
Édes-fanyar illatok a légben, az esthajnalcsillag ragyog fenn.
Pihen a város,
elcsendesednek a házak, mély sóhajokkal pihenni térnek az emberek,
álmaikba zuhannak,
hogy újra induljon a nap az ébredő hajnalokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése