Szigeti Miklós
Benned
Nézem, nem létező
csodás táj
kék
hullámzó hegyekkel,
hallgatom, nem
csobogó
hűs hegyi patakot
érzem, nem
csókolom
ívelő puha szád
reszketve hozzádbújok
markolva párnám
halkulón, csak
csendben
suttogva magamban
váljk valósággá
benned ébredjek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése