Egry Artúr - Őszi zsongás

Egry Artúr

Őszi zsongás

benyitott szobámba az ősz,
belökte az ablakot itt a hegyen,
mitől is vártam tegnap,
hogy a holnap már ne legyen?

az udvarban a földön
pilláit szórja a halál,
no nem így, nem ilyen nyersen,
csendben szimatol, kutyamód hezitál

még nyílnak a percek,
a fényben méhek szava dong,
az akácok közül egy virágot
bontva itt pompázik a bolond

kiülnék a teraszra
jó kabátban a lélek is melegebb,
hiába minden csak én tudom,
hogy mikor leszek itt újra veletek

hogy nem leszek már újra
hogy nem leszek...