Lesznai Anna - Őszi varázslat

Lesznai Anna
Őszi varázslat

Homály erjed bomlott avarból,
gyűrött gyepből víz bugyborékol,
cuppog a zsombék, duzzad az ér,
földből buggyan a barna vér,
a halmok gőzzel töltött csutorák.

Sötét vadkan magát beássa,
szarkák csörögnek a szántásra,
rögök kövér varanggyá válnak,
iramló nyulak ködbe válnak,
szétvetett karral izzadnak a fák.

Veres irhájú alkonyat
kérődzik zörgő ág alatt,
ég lóbálja ködemlejét,
egy szarvas felveti fejét,
aggancsa repedt fellegbe akad.

Párakendő hull hegytetőre,
nyirkos kígyó kúszik fenyérre,
roppant hüllő az ősi sárban:
árny hentereg nyögő határban,
a völgyek vemhes öle felszakad.

Növény, kő mozdul, állat dermed,
széjjelfoszlik a biztos termet,
élőt elnyelnek lomha vermek,
vak holtak üstököst kevernek,
elomlik a bátor, a restnek szárnya termett

Minden, mi rend volt, gyönyörűség,
emberalakra szabott szépség,
ember szivéhez mért öröm:
átcsörtet most a zárt körön,
megkergült kéjjel káoszba rohan.

Veled mi lesz? Ejtsd el magad,
s a hömpölygő ár elragad...
Vagy kulcsold össze két kezed,
s mint aki célba érkezett,
itt van, nem tágít, megmarad:
most mutasd meg az arcodat!