Fazekas Valéria - Tétován

Fazekas Valéria

Tétován

Kissé kifúlva
lassítom lépteim,
tétovák…
ellentmondó érzéseim.
Sejtések kusza pókhálói között
idegen kertben
szép csokrot kötök.
Hova tartozom-
Emberek mondjátok?
Ide sodort a szél,
mint apró szilánkot.
Hétköznapi élet,
zsivajgó emberáradat,
áll össze egésszé
ezernyi apró mozzanat.
Léptem koppan,
igyekszik lépést tartani vele,
csak még lopakodva,
mert nem tudja hol is a helye.