Kondra Katalin - Menekülés

Kondra Katalin

Menekülés

Menekülök, rohanok
a házak között.
Vissza se nézek.
Át kell érnem
a túloldalra,
mert veszélyt érzek.
Valami ûz, hajt:
Tovább, tovább.
Lábam nem bírja
az iramot. Testem
erõtlen leáll.
Talán megpihenhetek.
Már nem félek,
nem reszketek.
Nincs fény, minden
idegen. Eltévedtem,
s az út túlfelérõl
valaki elindult
szembe velem.
Felismerem,
már semmi kétség.
Újból rám talált
a reménytelenség.