Kópis Eta
Őszi szürkület
Őszi szürkület
ködlepte remény,
árva szívünkben
hit és szenvedély.
Szépre csábító
boldog szerelem
lesz-e a mienk –
óh, mond kedvesem?
ködlepte remény,
árva szívünkben
hit és szenvedély.
Szépre csábító
boldog szerelem
lesz-e a mienk –
óh, mond kedvesem?
Hajt-e új tavaszt
szívünkben a vágy?
Vagy hiányától
szenvedünk tovább?
Távolság nem gond.
Lelkem nálad jár.
Hol itt, hol ott van,
mint vándormadár.
szívünkben a vágy?
Vagy hiányától
szenvedünk tovább?
Távolság nem gond.
Lelkem nálad jár.
Hol itt, hol ott van,
mint vándormadár.
Szerelmem viszi,
szerelmed hozza,
szél zordságára
nem sokat adva.
Tudom értem élsz,
napom rád nevet.
Fehérré dermed
bár a lehelet
soha nem jéggé
az igaz szeretet.
szerelmed hozza,
szél zordságára
nem sokat adva.
Tudom értem élsz,
napom rád nevet.
Fehérré dermed
bár a lehelet
soha nem jéggé
az igaz szeretet.
Megkésett való,
utószerelem,
nem lesz-e
kín és gyötrelem?
Viszonzás nélkül
szerelmünk árja
ne folyjék messze,
ne űzzön magányba!
utószerelem,
nem lesz-e
kín és gyötrelem?
Viszonzás nélkül
szerelmünk árja
ne folyjék messze,
ne űzzön magányba!
Őszi szürkület,
ködlepte remény.
Árva szívünkben
hit és szenvedély.
Szépre csábító,
boldog szerelem,
legyen a miénk:
szentem, kedvesem!
ködlepte remény.
Árva szívünkben
hit és szenvedély.
Szépre csábító,
boldog szerelem,
legyen a miénk:
szentem, kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése