Szabolcsi Zsóka
Tovább...
Szürke homályba
süllyed a nap,
s néha már álmodni
sem jó.
Emlékektől nehéz
minden sóhaj.
Óhajok szálltak
holdas esteken,
s belevesztek a
menetelő percek
igaz lüktetésébe.
Ma, tegnap,
tegnapelőtt, rég.
Hársak, füzek,
pipacsos rétek
dalát hozta a szél
felém,
s néha kivirultak,
majd dalba fúltak a vágyak.
Mert néha másfelé
kanyarog a folyó,
árnyak lesnek az
ösvényt szegélyző
tüskés bokrok indái
közül.
Csipkerózsika vár,
vár,
s elfut mellette az
élet.
Szárnyaló csodákban
hittem
őszinte
gyerekkoromban,
kerestem istent,
embert, társat,
virágot, lepkét;
színes felhők
kápráztattak,
miközben
talpam alatt suhant
az út.
Színes kavicsok,
kövek,
sziklák, keresztek.
10, 30, 50...
Szállnak felettem
vándorló évek.
Csak nézek, előttem
rügyek
pattannak, s nőnek
délceg fává,
bimbók nyiladoznak,
ébrednek virággá.
Csapongok tovább -
vergődő
lepke - titkok felhői
alatt,
egyre közelebb a
röghöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése