Ficzura Ferenc
Nyár utolszor integet
Szuszog, susog az
alkony,
frissen árad, eleven,
szaporázza lépteit,
szél futkos, oly szertelen.
Vajh merre, hol járhat most,
árkon-bokron, hegyen túl?
Meglehet elfeledte,
árnyak tépett szárnya hull.
Búskomor lett az erdő.
Ködös, hűs a lehelet,
ősz festett színes mázzal
milliónyi levelet.
Vászna lassan megfakul.
Nyár utolszor integet,
perzselő napsugara
jövőre még itt lehet.
frissen árad, eleven,
szaporázza lépteit,
szél futkos, oly szertelen.
Vajh merre, hol járhat most,
árkon-bokron, hegyen túl?
Meglehet elfeledte,
árnyak tépett szárnya hull.
Búskomor lett az erdő.
Ködös, hűs a lehelet,
ősz festett színes mázzal
milliónyi levelet.
Vászna lassan megfakul.
Nyár utolszor integet,
perzselő napsugara
jövőre még itt lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése