N. Horváth Péter
Teljes fényben
Hosszú éjeken
át vártam rád
Kocsordon.
Te is
ott vártál, de
nem láttam a
ködben;
hatszáz kilométer
lépésnyire tőlem,
s nem
láttad, hogy én
is azt a
páncélt hordom.
Két egyforma láncing
sajgott a testünkön,
fagyos magányból
és forró vágyból
szőtten
— a vonat
is késett, amin
érted jöttem —,
esély sem
látszott, hogy megírom,
s elküldöm.
Minden zárva
volt, hát nem
sürgönyözhettem,
ám egy
régi fohász forgott
az agyamban:
ha nem
üzenhetek, a tiéd
megkapjam,
s mielőtt
késő lesz, találkozzunk
ketten.
Lassan felszállt
a köd, kikékült
felettünk.
Észrevettük egymást,
teljes fényben látlak;
amíg élsz,
őrizlek, s őrzöl
a világnak.
S elhisszük,
hogy minden kínunkat
feledtük.
http://www.youtube.com/watch?v=bomruMcciY4
VálaszTörlés