Millei Lajos - Ha leszáll az est

Millei Lajos

Ha leszáll az est

Már lépdel az est a város felett,
fekete felhők figyelik útját,
s a lengén lebegő fényár helyett,
ránk teríti majd sötétlő búját.

Csillan a szikra az utcák kövén,
és még játszik az árny a világgal,
de zárul lassan az éji födém,
kormosra karmolt, kéjelgő vággyal.

Álmosan ásít a parkban a pad,
egy vadgerlepár gubbaszt a fáján,
sok százezer sóhaj most elapad,
a szív-szerelmek gyalult Mekkáján.

Halálra gázolt aszfaltok hátán
viszik a kocsik a gondjaikat,
s a párás szemű szélvédők kábán
könnyezik ki karcos álmaikat.

Siető léptek verik a járdát,
sok sürgető láb most hazavonul,
szobájuk fénye nyújtja a fáklyát,
addig, míg végleg majd bealkonyul.

Majd leszáll az est a város felett,
hogy még akkor is féljük hatalmát,
de a rettegő rém-árnyak helyett,
mi már járjuk a fény örök táncát.