Komáromi János /Koma/
egyről a kettőre
egyről a kettőre
menni kell tudom
de nem mindegy milyen
irányba
ezt csak Neked súgom
nem is akar mozdulni
mintha kőből lenne a
láb
ólomsúlyú létem
hagyhatnám itt
legalább
elszakadnak a kötelek
nem tart már biztosan
semmi
kötelékek nélkül -
mily abszurd -
nehéz előre menni
porba esni könnyű
arccal a földre
fullasztó lélegzet
ott maradsz örökre
felállni és menni
újra
azt kell tenni tudom
hogy hogyan lehet
túlélni
majd azt is
megtanulom
eddig egész jól ment
hisz hozzád
eljutottam
bármilyen nehéz is
volt
fel sohasem adtam
egyről a kettőre
eljutok hát végre
örökké az úton
izzó tűzben égve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése